eredendő bűn l. szókapcsolatként az alábbi szócikkben

eredendő mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → ered.

II. mn 17C3

’kezdetben v. kezdettől fogva, eleve meglevő, létező, ill. alapvető fontosságú, lényegi 〈tulajdonság, állapot stb.〉’ ❖ az els Ember ſzabad akarva meg-ſzegvén az Iſtentl adatott parantsolatot, egy alma’ ételért el-adá lelkét, és az eredend igazságot mind magáért, ’s mind maradékiért el-veſzté (1789 e. Stankovátsi Leopold 7297004, 65) | [a kormány által benyújtott] hat. javaslat abban az eredendő hibában szenved, hogy nincs szankciója (1889 Pesti Hírlap febr. 28. C5637, 4) | a kezdetleges ember, tehát a kezdetleges diszítő művészet is, legszívesebben azokat a formákat alkalmazza, amelyek legeredendőbb szükségleteivel vannak összefüggésben s amelyekben, ennélfogva, legősibb örömét is lelte (1907 Malonyay Dezső CD07) | Az emberek már bizonyos eredendő ingerültséggel állnak a [villamos]megállónál és fokozódó ingerültséggel nyomakodnak fel rá... (1958 Magyar Nemzet júl. 15. C0354, 5) | A kárpótlás eredendő célja az volt, hogy akiket megfosztottak a vagyonuktól, azokat, ha részlegesen is, az elvett vagyon töredékével, de kárpótolni lehessen (1998 Magyar Hírlap CD09) | ember és természet eredendő egységét (2002 Bohár András 3056001, 33) eredendő bűn (Vall, átv is) ’〈a keresztény tanítás szerint:〉 az isteni parancsolatnak az első emberpár általi megszegése, az ún. ősbűn, ill. az annak következtében megromlott, gyarló, rosszra hajló emberi természet bűnös volta, amely utódaikra is átszáll’ ❖ [Keresztelő Szent János] már az Annya méhében meg-ſzenteltetett; ’s az eredendö bünböl ki-tiſztittatott (1777 Molnár János C3195, 453) | az emberi nem eredendő bűne – a hiúság nem csalta őt (1855 Jósika Miklós C2379, 67) | az első emberpár vétke, az eredendő bűn, minden utódaikra átszállt, és ennél fogva kell minden embernek meghalnia (1873 Táncsics Mihály 8463011, 131) | Mi ugyanis általában – ez zenei nevelésünk eredendő bűne – igen rosszul tudunk [kottát] olvasni (1945–1947 Kodály Zoltán 9341005, 169) | Az önmagával szembenéző ember Pál apostollal elmondhatja, hogy „nem azt teszem, amit akarok, hanem amit nem akarok: a rosszat” [...]. Ez a minden emberrel közös gyarlóság egyidős az emberiséggel: „egy ember által jött a bűn a világba” (Róm 5,14), és ezt nevezzük az egyház nyelvén eredendő bűnnek (1993 BibliaiLex. CD1207).

a. (-n v. -leg raggal, hsz-szerűen) ’eredeti állapotában, eredeti természeténél fogva, eleve’ ❖ [az állatvilágban] a lélek eredendőleg rab, és ennélfogva nem esik rabúl se az erkölcsi rosznak, se magában fejlő kóros megháborodásnak (1858 Greguss Ágost C7515, 360) | A mocsárláz elnevezés sokakat arra a téves gondolatra vezet, hogy a betegség is eredendőleg a mocsárból származnék (1933 Az állatok világa CD46) | Itt [a városban] vagyok otthon. Ez az erdőm. Ide születtem eredendőn (1961 e. Havas Ervin 9231032, 54) | [Domenico Fisichella] úgy tartja, hogy a politika nem azonosítható a politikai konfliktussal, hanem a politika eredendően ambivalens jellege mellett tör lándzsát, ami így magában foglalja a barát-ellenség dichotómiáját (2009 Frivaldszky János 3060001, 23).

Sz: eredendőség.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ereget; ÉKsz.; SzT.

eredendő bűn - lásd szókapcsolatként az alábbi szócikkben
eredendő melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévered
II. melléknév 17C3
kezdetben v. kezdettől fogva, eleve meglevő, létező, ill. alapvető fontosságú, lényegi 〈tulajdonság, állapot stb.〉
az els Ember ſzabad akarva meg-ſzegvén az Iſtentl adatott parantsolatot, egy alma’ ételért el-adá lelkét, és az eredend igazságot mind magáért, ’s mind maradékiért el-veſzté
(1789 e. Stankovátsi Leopold)
[a kormány által benyújtott] hat.határozati javaslat abban az eredendő hibában szenved, hogy nincs szankciója
(1889 Pesti Hírlap febr. 28.)
a kezdetleges ember, tehát a kezdetleges diszítő művészet is, legszívesebben azokat a formákat alkalmazza, amelyek legeredendőbb szükségleteivel vannak összefüggésben s amelyekben, ennélfogva, legősibb örömét is lelte
(1907 Malonyay Dezső)
Az emberek már bizonyos eredendő ingerültséggel állnak a [villamos]megállónál és fokozódó ingerültséggel nyomakodnak fel rá...
(1958 Magyar Nemzet júl. 15.)
A kárpótlás eredendő célja az volt, hogy akiket megfosztottak a vagyonuktól, azokat, ha részlegesen is, az elvett vagyon töredékével, de kárpótolni lehessen
(1998 Magyar Hírlap)
ember és természet eredendő egységét
(2002 Bohár András)
eredendő bűn
(Vall, átv is)
〈a keresztény tanítás szerint:〉 az isteni parancsolatnak az első emberpár általi megszegése, az ún. ősbűn, ill. az annak következtében megromlott, gyarló, rosszra hajló emberi természet bűnös volta, amely utódaikra is átszáll
[Keresztelő Szent János] már az Annya méhében meg-ſzenteltetett; ’s az eredendö bünböl ki-tiſztittatott
(1777 Molnár János)
az emberi nem eredendő bűne – a hiúság nem csalta őt
(1855 Jósika Miklós)
az első emberpár vétke, az eredendő bűn, minden utódaikra átszállt, és ennél fogva kell minden embernek meghalnia
(1873 Táncsics Mihály)
Mi ugyanis általában – ez zenei nevelésünk eredendő bűne – igen rosszul tudunk [kottát] olvasni
(1945–1947 Kodály Zoltán)
Az önmagával szembenéző ember Pál apostollal elmondhatja, hogy „nem azt teszem, amit akarok, hanem amit nem akarok: a rosszat” [...]. Ez a minden emberrel közös gyarlóság egyidős az emberiséggel: „egy ember által jött a bűn a világba” (RómPál levele a rómaiakhoz 5,14), és ezt nevezzük az egyház nyelvén eredendő bűnnek
(1993 BibliaiLex.)
a. (-n v. -leg raggal, hsz-szerűen)
eredeti állapotában, eredeti természeténél fogva, eleve
[az állatvilágban] a lélek eredendőleg rab, és ennélfogva nem esik rabúl se az erkölcsi rosznak, se magában fejlő kóros megháborodásnak
(1858 Greguss Ágost)
A mocsárláz elnevezés sokakat arra a téves gondolatra vezet, hogy a betegség is eredendőleg a mocsárból származnék
(1933 Az állatok világa)
Itt [a városban] vagyok otthon. Ez az erdőm. Ide születtem eredendőn
(1961 e. Havas Ervin)
[Domenico Fisichella] úgy tartja, hogy a politika nem azonosítható a politikai konfliktussal, hanem a politika eredendően ambivalens jellege mellett tör lándzsát, ami így magában foglalja a barát-ellenség dichotómiáját
(2009 Frivaldszky János)
Sz: eredendőség
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ereget; ÉKsz.; SzT.

Beállítások